|
|
|
Balatonfüred-Csopaki borvidék története.
Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton észak-keleti részén, lényegében a Balatoni Riviérán terül el. A jelenleg érvényes rendelkezések szerint
Balatonfüred városnak, Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatoncsicsó, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Monoszló, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Tihany, Vászoly és Zánka községeknek a szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú területei tartoznak.A szőlőművelés nagy múltra tekint vissza e tájon, melyről részletes tájékoztatást ad több mint 600 oldalon Lichtneckert András által írt, 1990-ben kiadott Balatonfüred-Csopaki Borvidék története című könyv.
A kétezer évvel ezelőtti római települések maradványai, ásatások során előkerült emlékek szinte minden településen bizonyítják a szőlőtermesztés jelenlétét. Csopak és Veszprém között található Nemesvámos község határában egy római kori település (érdemes megtekinteni), melyet ma Balácának hívnak, me
lyben szüretelők falfestményét is megtalálhatjuk az egyéb borászati eszközök mellett.A borvidékhez tartozik Paloznak az első szőlőművelő települése hazánknak, amelynek ismerjük a nevét.
István király az 1018 körül alapított veszprémvölgyi apácamonostor ellátásáról gondoskodván, egy paloznaki szőlőst adományozott a monostornak. (A szőlős a magyar nyelv szava volt akkor, a szőlőművelő szolgára, aminek a görög nyelvű oklevélben ampelurgosz, a latinban pedig vinitor felelt meg.)1055-ben húsz háznép (mausio)
szőlőst kapott a tihanyi monostor az alapító királytól I. Andrástól, melyet a tihanyi apátság alapító levelében olvashatunk. Az apátsághoz tartoztak: Dörgicse, Örvényes, Alsóörs, Pécsely, Felsőörs, Udvari, Vászoly, Szőlős. Írásos emlékek vannak e korból Tagyon, Szentjakabfa Csicsó szőlőtermesztéséről is.A borvidéken számtalan történelmi hely van, amely a szőlőtermesztés, a borászat jelenlétét, sikerét mutatja be.
A borutak állomáshelyein megfelelő információt kapunk a borvidék múltjáról.
A borvidéken a kü
lönböző egyházi rendeknek jelentős szőlőbirtokai voltak, amelyek jól szolgálták az egyházak érdekeit. Ranolder veszprémi püspök 50 kataszteri holdas csopaki területéből az 1880-as években Bécsbe szállította a Csopaki borokat.Az országban elsők között alakultak az 1750-es években a szőlőhegy hegyközségek, amelyek szabályozták a szőlőtermesztés magaviseletét. A hegytörvényben foglalt artikulások minden fontos mozzanatra szabályt határoztak meg, melynek betartása kötelező volt. Aki nem tartotta be azt, adot
t esetben korbáccsal büntették (lopás a szőlőben stb.)A borvidék kiváló minőségű borokat elsősorban a következők miatt biztosítja:
1./ Kiváló minőségű talajok.
2./ Déli, délkeleti fekvésű, Balatonra nyúló szőlőtáblák.
3./ A Balaton fény és hőgazdálkodása kedvező hatással van a szőlőtermesztésre.
A borvidék elsősorban a fehér borairól híres, de a vörösborok is jól megteremnek, különösen Tihanyban termelnek vörösborszőlőt.
A borvidéken énekelt bordalok közül bemutatunk néhányat.
1.
Kimentem én a szőlőbe
Kapálni, kapálni;
Utánam jött egy kis leány
Gyomlálni, gyomlálni.
Utána a feleségem
Etyegni, petyegni…
Hej! – nem véltem én tréfára:
Megcsókoltam hamarjába.
Süttüdüdrom…süttüdüdrom…
2.
Kimentem én a szőlőbe sötétbe,
Megöleltem én egy karót sötétbe;
Megöleltem én a karót, a karót:
Azt gondoltam, hogy a kedves babám vót.
Már pedig nem az én kedves babám vót:
Szőlőtőke mellett egy nagy karó vót:
Síva-ríva hagytam én ott a karót,
Azt gondoltam, az én kedves babám vót…
3.
Szegény ember, nem csoda,
Ha a bort szereti:
Attól minden búját-baját
Felejti, felejti,
Lejti lejti, felejti,
Búját-baját felejti.
Forrás: Sebestyén Gyula: Dunántúli gyűjtés. Bp. 1906. 311, 315. (Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam. Szerk. Vargha Gyula. VIII. Bp. 1906)
Made by M:Büro 2003 All right reserved ! |
